A következő tényezőket kell figyelembe venni a motor csapágytartójának rögzített végének (a továbbiakban: motor rögzített vége) kiválasztásakor: (1) a hajtott berendezés precíziós szabályozási követelményei; (2) a motor által meghajtott terhelés jellege; (3) a csapágynak vagy csapágykombinációnak ki kell bírnia egy bizonyos tengelyirányú erőt. A fenti három tervezési tényező alapján a mélyhornyú golyóscsapágyakat gyakrabban használják első választásként a motor rögzített végű csapágyakhoz kis ésközepes méretű motorok.
A mélyhornyú golyóscsapágyak a leggyakrabban használt gördülőcsapágyak. Mélyhornyú golyóscsapágyak használata esetén a motor csapágytámasztó rendszere nagyon egyszerű és könnyen karbantartható. A mélyhornyú golyóscsapágyakat főként radiális terhelések viselésére használják, de ha a csapágy sugárirányú hézagát növelik, akkor a szögérintkező golyóscsapágyak jellemzőivel rendelkeznek, és kombinált radiális és axiális terhelést is viselhetnek; ha nagy a fordulatszám és a nyomógolyós csapágyak nem megfelelőek, akkor tiszta axiális terhelések viselésére is használhatók. A mélyhornyú golyóscsapágyakkal azonos specifikációkkal és méretekkel rendelkező más csapágytípusokhoz képest ennek a csapágytípusnak az előnyei az alacsony súrlódási tényező és a nagy sebességhatár, de hátránya, hogy nem ütésálló és nem alkalmas csapágyazásra. nehéz terhek.
A mélyhornyú golyóscsapágy tengelyre történő felszerelése után a tengely vagy a ház radiális illeszkedése mindkét irányban korlátozható a csapágy axiális hézagtartományán belül. Radiális irányban a csapágy és a tengely interferencia illesztést alkalmaz, a csapágy és a végfedél csapágykamra vagy háza pedig kis interferencia illeszkedést alkalmaz. Ennek az illesztésnek a megválasztásának végső célja annak biztosítása, hogy a csapágy üzemi hézaga nulla vagy enyhén negatív legyen a motor működése során, így a csapágy működési teljesítménye jobb legyen. Axiális irányban a rögzítőcsapágy és a kapcsolódó részek tengelyirányú illeszkedését a lebegővégű csapágyrendszer sajátos feltételeivel együtt kell meghatározni. A csapágy belső gyűrűjét a tengelyen és a csapágyrögzítő gyűrűn lévő csapágyhelyzet határlépés (váll), a csapágy külső gyűrűjét pedig a csapágy és a csapágykamra illesztési tűrése, a csapágy magassága szabályozza. a csapágy belső és külső burkolatának ütközője, valamint a csapágykamra hossza.
(1) Ha az úszóvég egy szétválasztható csapágyat választ belső és külső gyűrűkkel, a csapágyak külső gyűrűi mindkét végén illeszkednek tengelyirányú hézag nélkül.
(2) Ha az úszó vég nem szétválasztható csapágyat választ, bizonyos hosszúságú axiális hézag marad a csapágy külső gyűrűje és a csapágyfedél ütközője között, és a külső gyűrű és a csapágykamra közötti illeszkedés nem szabad. túl szoros legyen.
(3) Ha a motornak nincs egyértelmű pozicionáló vége és lebegő vége, általában mélyhornyú golyóscsapágyakat használnak mindkét végén, és az illeszkedés az, hogy a korlátozott csapágy külső gyűrűje reteszelve van a belső burkolattal, és rés a külső gyűrű és a külső burkolat között axiális irányban; vagy a csapágyak külső gyűrűje mindkét végén illeszkedik úgy, hogy nincs tengelyirányú hézag a csapágy külső gyűrűje és a csapágyfedél között, és a külső gyűrű és a belső burkolat között axiális irányban rés van.
A fenti egyezési kapcsolatok elméletileg elemezve mind viszonylag ésszerű összefüggések. A tényleges csapágykonfigurációnak meg kell egyeznie a motor működési körülményeivel, beleértve az olyan speciális paramétereket, mint a hézag, hőállóság, pontosság stb. a motor csapágyválasztásánál, valamint a csapágy és a csapágykamra közötti radiális illeszkedési viszonyt.
Meg kell jegyezni, hogy a fenti elemzés csak avízszintesen telepített motorok, míg a függőlegesen beépített motoroknál mind a csapágyak kiválasztásának, mind a kapcsolódó illesztési kapcsolatoknak sajátos követelményeket kell támasztaniuk.